Kolloidokról röviden

A kolloid egy olyan szuszpenziós folyadék, amelyben mikrofémrészecskék találhatóak meg. E fémrészecskéket oldószerben diszpergálják. Nagyon fontos, hogy ezek a részecskék méretüknél fogva nagyobbak legyenek, mint a molekulák, ugyanakkor szabad szemmel még így sem lesznek láthatóak. A kolloid egy adott keverék állagát jelzi, így a hétköznapokban is találkozhatunk vele: a sáros víz, a tejszínhab és a majonéz is kolloid.

Zabpehelykolloid

Egy kolloidot úgy állítunk elő, hogy finomra őrülünk vagy porítunk egy anyagot. Például zabpelyhez, amit hozzáadhatunk utána a fürdővízhez is. Ez az anyag megnyugtatja a száraz, viszkető bőrt. Nem gyógyítja meg a fertőzéseket, de segít a tünetek enyhítésében.

Ásványkolloidok

Ha vízben ásványi részecskéket oldunk fel, akkor ásványkolloidokat kapunk. Ezeket azért állítják elő, hogy a szervezet hozzájusson a számára szükséges ásványi anyagokhoz és nyomelemekhez. Mark Milligan geológus szerint az agyagot is idesorolhatjuk.

Az ezüstkolloid története

Az ezüstöt több, mint egy évszázada használják, mint antibakteriális szert. Népszerűsége ugyan a negyvenes években visszaesett, amikor megjelentek az első antibiotikumok, melyek használata hatékonyabbnak és biztonságosabbnak tűnt. Mára azonban bebizonyosodott, hogy ez nem így van, így újra az ezüstkolloid felé fordultunk, aminek a használata ma már biztonságos. Baktériumok, vírusok elpusztítására, természetes antibotikumként használják. Nyelv alatt vagy lenyelve érdemes használni.

Argyria

A kolloidok, így az ezüstkolloid is okozhat mellékhatásokat. Az ezüst, arany és rézatomok nem metabolizálódnak a szervezetben, így felhalmozódhatnak. Ha az ezüst túlságosan felhalmozódik a szövetekben, akkor argyria alakulhat ki, ami egy jóindulatú betegség: mindössze bőrszínváltozást okoz, de nem jár komolyabb következményekkel. A bőr palakékké vagy kékes-feketévé változik. Amennyiben betartjuk a készítményeken szereplő használati utasítást és az adagolást, elkerülhető az argyria és biztonsággal alkalmazhatók a kolloid oldatok.